A 4R: Megbékélés

Mivel és kivel kell megbékélnünk, ahogy ráébredünk halandóságunkra?

A Mélyalkalmazkodás 4. R-je (Reconciliation - megbékélés) az eredeti tanulmányban nem szerepel, Bendell később vezette be a vízióról és reményról szóló blogbejegyzésében. A bejegyzés apropója az volt, hogy a tanulmány után rengetegen mondták neki, hogy az embereknek remény kell, és szükségük van egy vízióra egy jobb jövőről - amivel Bendell egyet is értett, de, de, de... Személyes véleményem szerint ez Bendell egyik legszebb írása, itt fogalmazza meg a remény különböző fajtáiról (passzív, aktív, radikális remény) alkotott nézeteit, ami nagyon fontos olyan szempontból, hogy egyáltalán nem mindegy, miben helyezzük a reményünket (lásd még: A reményről). A reményről és vízióról való gondolkodás vezette el a Megbékéléshez, mint a Mélyalkalmazkodás keretrendszerének 4. pilléréhez és kérdéséhez: 

"...a Mélyadaptáció arra hív bennünket, hogy készüljünk fel arra, ami már elkerülhetetlen. Ezért, hogy ez még egyértelműbb legyen, az éghajlati tragédia kezelési módjához egy negyedik kérdést javaslok: "Mivel tudnék megbékélni, hogy csökkentsem a szenvedést?".

Ez a kérdés magában foglalja a halállal való megbékélés gondolatát, beleértve az életünkben felmerülő nehézségeket és megbánást, a léttel (vagy Istennel) szembeni haragot. A népek, nemek, osztályok, generációk, országok, vallások és politikai meggyőződések közötti megbékélésre is felszólít. Mert itt az ideje, hogy békét kössünk. Máskülönben az éghajlati összeomláshoz való ilyen belső, mély alkalmazkodás nélkül azt kockáztatjuk, hogy széttépjük egymást és borzalmas halállal halunk meg. Az én radikális reményem az, hogy többen dolgozunk együtt ezen a megbékélésen, annak minden formájában, amely a tanulmányban kifejtett Mélyadaptációs agenda teljesebb alapja."