A 4R: Elengedés

Mit kell elengednünk ahhoz, hogy a helyzet ne forduljon rosszabbra?

Idézet a tanulmányból: 

"[A reziliencia kibővített fogalma] elvezet minket a mélyadaptáció második fontos dimenziójához, melyet elengedésnek neveztem el. Az egyének és közösségek számára egy bizonyos ponton felmerülhet, hogy elengedjenek bizonyos dolgokat - anyagi javakat, viselkedéseket, nézeteket -, amennyiben azok megtartása immár csak rontana a helyzeten.
Példaként felhozhatjuk a partszakaszokon lévő települések elhagyását, sebezhető ipari létesítmények leállítását, vagy lemondást bizonyos fogyasztási szokásokról."

Az elengedés a rezilienciához hasonlóan többféleképpen is megközelíthető, Bendell felsorolt néhányat: anyagi javak, viselkedések, nézetek, veszélyeztetett lakhely, fogyasztási szokások. Az alapértékek, a szeretet és együttérzés kapcsán már volt arról szó, hogy a fogyasztói társadalom, amiben élünk, alapvetően egy taker mentalitást tükröz (szemben a giver mentalitással), és ott javasoltam egy gyakorlatot, amelynek lényege a szükségletek és igények közötti különbség megfigyelése. Mi az, amire tényleg szükségünk van, és mi az, ami egy "tanult" igény, amiről csak hisszük, hogy szükségünk van rá, valójában azonban sokszor még teher is. Ha ebben a kontextusban gondolkodunk, könnyen eljutunk azokhoz a dolgokhoz, gondolatokhoz, amelyekről akár le is mondhatunk, mert se egyéni, se közösségi szinten valójában nincs rá szükségünk. A reziliencia gyakorlása során megtalált értékek egyfajta prioritáslistát is eredményezhetnek, és az elengedést igencsak megkönnyíti az is, ha megnézzük, hogy egy-egy szokásunknak mi az ára, mi a következménye. Az alkalmazkodást az elengedés azzal segíti, hogy itt apránként mondhatunk le önként dolgokról, amelyeket később valószínűleg el fogunk veszíteni. Érdemes megnézni, hogy az elengedés konkrétan hogyan valósítható meg a külső és belső alkalmazkodás során, egyénileg és közösségi szinten. Az alábbiakban néhány példa és gondolat, a teljesség igénye nélkül.

Elengedés - külső adaptáció

Minden velünk kezdődik, azzal, hogy egyénileg mit teszünk bizonyos helyzetekben. Sokszor érezhetjük, hogy nincs választásunk, ez azonban általában azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat fontosabbaknak tartunk, mint másokat, vagyis visszajutunk az értékekhez, a rezilienciához. Egyéni szinten a külső adaptációnak is vannak fokozatai, kezdhetünk kicsiben (környezettudatosság, "zöld-ségek" a mindennapokban), vannak, akik gyökeresen alakítják át az életüket az alkalmazkodás jegyében (városból tanyára költöznek és önellátásra törekszenek). A külső adaptációnál megközelíthetjük a kérdést fordítva is: mi az, amiről várhatóan le kell mondanom, mi az, amit várhatóan el fogok veszíteni a jövőben - az önkéntes lemondás, apránként sokkal elviselhetőbb, mintha hirtelen veszítenénk el sokmindent, egyszerre. Vegyük észre azt is, hogy sokan most nagyon kényelmesen élünk, bőven tudunk miből visszavenni. Az értékek és az ár vizsgálata segíthet abban, hogy könnyebb legyen a változtatás, és ha valódi, valami magasabb rendű érték miatt mondunk le valamiről, akkor általában a veszteségélmény sem olyan erős. 

Elengedés - belső adaptáció

A belső adaptáció kontextusában az elengedés egyik útja lehet a hitrendszerünk, az örökölt mintáink, előítéleteink alapos átvizsgálása. Számos olyan meggyőződést hordozunk, amelyekkel kapcsolatban talán sose gondolkodtunk még el, hogy honnan is származnak - ezt hallottuk gyerekkorunk óta, ezt mondja a tévé, ezt írja az újság, ezt tanultuk az iskolában vagy ezt mondják a barátaink. Ezek a vélemények, meggyőződések szinte az identitásunk részévé váltak, természetesek, eszünkbe sem jut megkérdőjelezni ezeket. Pedig ez néha hasznos. A kíváncsiság nagyon sokat segít abban, hogy egyrészt új szemmel nézzünk dolgokra, másrészt nyitottan forduljunk mások felé. Mindannyian egy komfortzónában élünk - szokásaink vannak, amelyek meghatározzák szinte minden mozdulatunkat, még  a gondolatainkat is. A szokások megváltoztatása nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra. A szerettüket gyászolók számára általában ez jelenti a legnagyobb kihívást: egyszerre változik meg sok szokás, ami sokkoló.

Az elengedésnek már most is megvannak az előnyei, akár a külső, akár a belső adaptációban alkalmazzuk: a tárgyaink átválogatása, a selejtezés, lomtalanítás segít abban, hogy környezetünk rendezettebb legyen, kisebb helyen elférjünk, amivel akár az ökológiai lábnyomunkat is csökkenthetjük, az előítéletek elengedése nyitottabbá, érzékenyebbé tesz, ami garantáltan jó hatással lesz az emberi kapcsolatainkra és megóv a parttalan vitáktól (ha képesek vagyunk elengedni azt az igényt, hogy a mienk legyen az utolsó szó, hogy "igazunk legyen.")