Mi az a Mélyadaptáció?

Jem Bendell professzor 2018 májusában írt egy tanulmányt, amelyet a saját blogján tett közzé, mivel a cikket a szaklap, amelyben publikálni szerette volna visszadobta: a legnagyobb probléma az volt, hogy emberi nyelven fogalmazta meg, amire fizetés nélküli szabadságán, a legújabb, klímaváltozással kapcsolatos eredmények tanulmányozása után jutott. A tanulmány magyarul 47 oldal, ebből 10 oldal az elemzett szakirodalom, bár nem értek ehhez a területhez, nekem elég jól dokumentáltnak tűnik. A fogadtatás kettős volt: egyrészt hamar rendkívül népszerűvé vált laikus körökben és elindított egyfajta #metoo mozgalmat azok között a tudósok között, akik többé-kevésbé egyetértettek vele, de eddig nem beszéltek, másrészt óriási felháborodást keltett, hogy ez így tudománytalan és pánikkeltő, akik továbbra is tolják a fenntarthatósági fejlődést, Bendellt egyszerűen doomer-nek (világvégevárónak/-hirdetőnek) tekintik és próbálják lejáratni, diszkreditálni.

A Deep Adaptation, magyarul Mélyadaptáció vagy Mélyalkalmazkodás ott kezdődik, ahol a tagadás végződik: amikor kimondjuk, hogy túltoltuk, hogy a végtelen materiális fejlődés egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón egy paradoxon, egy illúzió, és hogy olyan folyamatokat hoztunk lendületbe, ami pontosan szembesít azzal, hogy mekkorák vagyunk például a Földhöz képest. Van, aki simán csak egy apokaliptikus szektát lát a DA-ban, pont most olvastam, hogy egy sztár újságíró szerint ez egyfajta pótvallás egy vallástalan világban, számomra egyfajta laikus spiritualitást képvisel, aminek az elveivel (vagy ha úgy tetszik, “tanításaival”) akkor is maximálisan egyet tudok érteni, ha a jósolt apokalipszis esetleg elmaradna. Bendell közös gondolkodásra invitál olyan alapvető értékek mentén, mint a szeretet és együttérzés, és a gondolkodás vezérfonalaként 4, angolul R betűvel kezdődő szót dobott be, az ezekhez kapcsolódó 4 kérdéssel, amelyekre választ keresünk:

• Resilience (reziliencia, megtartás) – Melyek azok a normák és viselkedésminták, amelyek értéket képviselnek a számunkra, és amelyeket az emberi társadalom meg kíván tartani a túlélésért folytatott küzdelem során?
• Relinquishment (elengedés) – Mit kell elengednünk ahhoz, hogy ne rontsunk a helyzeten?
• Restoration (helyreállítás) – Mit tudunk visszahozni a régiek tudásából, ami átsegít minket a nehéz időkön?
• Reconciliation (megbékélés) – Mivel és kivel kell megbékélnünk, ahogy ráébredünk halandóságunkra?

A 4. R-t egy későbbi cikkében tette hozzá, ahol a reményről és a lehetséges jövőképekről írt (https://jembendell.com/2019/01/09/hope-and-vision-in-the-face-of-collapse-the-4th-r-of-deep-adaptation/) Bendell szándékosan nem fejti ki jobban a "programot" - az azt sugallná, hogy itt vannak a lépések, amelyek végrehajtásával könnyedén menedzselhetjük a folyamatot, holott egy igen komplex és veszélyes helyzettel nézünk szembe, amelyet már nem mi irányítunk. 

A tanulmány egy méltatlanul keveset emlegetett kulcsmondata, a 0. lépés azonban szerintem az elején van: “Azt kérem az olvasótól, hogy egy pillanatra vizsgálja meg a kérdést egy távolabbi nézőpontból, és gondolkozzon el - mi van akkor, ha az elemzésem helyes? Engedjük át magunkat a gyásznak, és ha valamennyire sikerült túllépnünk félelmen, amely e folyamat természetes velejárója, találjunk új utat létezésünk és cselekedeteink számára, akár a tudomány, a szervezetvezetés vagy az élet bármely más területén, amelyre ez a felismerés elvezet minket.” Engem egészen konkrétan ez fogott meg, mert enélkül marad a tagadás, ami egy teljesen elfogadható énvédő mechanizmus, de nem vezet sehova. Bendell kritikusai ezt a lépést hagyják ki, és nem mernek elgondolkodni azon egy pillanatra sem, hogy az elemzése helyes LEHET – túl félelmetes.

Amikor valaki először szembesül azzal, hogy a világunk záros határidőn belül nagyon megváltozhat és közel nem olyan irányban, ahogy szeretnénk, az első reakció általában az, hogy elakad a lélegzete, gyakorlatilag elborítja a félelem, esetleg pánikol, ezer kérdés kavarog az agyában, hogy akkor mi lesz velem, mit fogok csinálni, egyáltalán hogyan fogom túlélni, egyáltalán, hogyan lehet ezt az információt feldolgozni? Az életösztön nagyon erős bennünk és ez szerintem egy ilyen információra a lehető legemberibb reakció. Ezután elkezdődik egy válaszkeresés erre a rengeteg kérdésre - ezen a ponton szoktak megtalálni minket, a csoporttagok általában ebben az állapotban érkeznek a Deep Adaptation Hungary zárt Facebook csoportjába. Az első kérdések tipikusan a fizikai túlélésre vonatkoznak: hol lesznek élhető területek, amelyeket nem érint olyan súlyosan a klímaváltozás, hol vegyek földet, mekkorát, és persze hogy építsünk közösséget, "költözzünk össze." A Mélyadaptáció nem erről szól. A külső adaptáció, a felkészülés a körülmények megváltozására része a Mélyadaptációnak, de egy kicsit másképp, mint ahogy az évtizedes múlttal rendelkező "prepper" közösségek csinálják. A Mélyadaptáció  esetén sokkal nagyobb hangsúlyt kap a belső adaptáció, ami meghatározza a külső alkalmazkodás hogyanját, a mentalitást, amellyel egyáltalán belevágunk ebbe. 

A Mélyadaptáció attól "mély," hogy nem pusztán egy túlélő kézikönyv lépéseinek megvalósításához nyújt segítséget, hanem ahhoz a belső átalakuláshoz, amely a lehetővé teszi, hogy a riasztó jövőkép ellenére ne a szorongás töltse ki az életünket, ne félelem által vezérelve tegyünk meg lépéseket, hanem "középről", egy belső stabilitásból kiindulva, a szeretet és együttérzés, a közös emberi értékek képviselésének, megvalósításának motivációjával. Lehet, hogy ennek eredménye az lesz, hogy valahol földet vesz valaki és önellátásra rendezkedik be, közösséget épít, de nagyon nem mindegy az odavezető út, a lelkület, amivel ezen a folyamaton végigmegy. Ez nem megy egyik napról a másikra. A Mélyadaptáció arra hív, hogy merjük érezni az emberi érzéseinket, merjük átmenetileg átadni magunkat a nehéz érzéseknek is, és hagyjuk, hogy átalakítsanak. A Mélyadaptáció ilyen értelemben egyfajta "világi spirituális" útnak is tekinthető, amely a tapasztalatok szerint nagyon sokat tud segíteni kifejezetten a klímagyász és a klímaszorongás kezelésében.